Előkészületek: 

Ahhoz, hogy a fát rendesen le tudjam kezelni, a padok és az asztal lábait le kell szerelni, mert csak így lehet kényelmesen dolgozni. Sajnos az egyes csavarokat csak úgy tudtam kiszedni, hogy teljesen levágtam, mert a másik fele elforgott a fában.  Próbáltam először finoman, de a legjobb megoldásnak a sarokcsiszoló bizonyult.

A csavarok kivételénél egy régi csavarhúzót használtam, azzal könnyen ki lehet ütni. Érdemes itt figyelni arra, hogy lehetőleg fanyelű legyen, mert a kemény műanyagot kalapáccsal igen gyorsan szét lehet törni.

Csiszolás:

A felső réteget rezgőcsiszolóval estem neki a padoknak és nem mondom, hogy könnyű munka, de kb. fél óra után már szépen eltávolítottam mindent.  
A lecsiszolt fűrészport összegyűjtöttem, mert ezt faragasztóval összekeverve betöltöttem a résekbe, majd újra csiszoltam. 

Fémszerkezet:

A lábakat ahol a rozsda már kikezdte, kefekoronggal csiszoltam meg, így újra festve még évekig biztosan nem fog rozsdásodni.  A lábak rögzítőit nem festettem le, mivel horganyzott vasból vannak, valamint a rugóknak is fontos, hogy jól illeszkedjenek, valamint az asztal alján vannak ahol szerencsére nem sok nedvesség éri őket.  A csavarokból teljesen újakat vettem, nem láttam értelmét takarítani őket. 

Festés:

Teak olajat használtam a bútorok kezelésére, mert védi a fát az elszíneződéstől és növeli annak víztaszító képességét. Két rétegben kentem le a felületeket, majd ezt követően színtelen lakkal szintén két rétegben kezeltem a felületet, mivel egy sokkal ellenállóbb a vízzel és a ráhelyezett edényekkel szemben. A lakkréteg még abban is segít, hogy a könnyen tisztítható is az asztal. 

A végeredmény szerintem magáért beszél. Mivel sörsátor alatt van/lesz az asztal, így a nap nem tudja kikezdeni a lakkréteget, és így még évekig biztosan jó szolgálatot tesz a kerti rendezvényeken.